Vogel síközpont
Utolsó napra a Vogel síközpontot hagytuk, ahova egy gondolán keresztül tudtunk feljutni. Kezdeti terveink szerint csak fel akartunk menni megnézni a tavat felülről, illetve körülnézni a síközpontban és egy kis havat látni. A jegyvásárlás során azonban a kasszás segítségével úgy döntöttünk, hogy lefelé már nem a gondolával jövünk, hanem letúrázunk az egyik ösvényen. Azt mondták, hogy teljesíthető, esetleg néha csúszós lesz az út.
A gondolán nem készítettem képeket, mert az ablakok pont annyira voltak koszosak, hogy azok már látszódjanak azokon, ugyanakkor én még tökéletesen átlássak rajtuk. Így csak élveztem az 6 perces felfelé menő utat. A tetején viszont azonnal nekiláttam készíteni a képeket miután kiléptem a peronra. Szerencsére nem sürgettek a kijárathoz, így teljes pompájában csodálhattam meg a többiekkel a Bohinj tavat.
Mivel nem sok hó volt lenn a tó környékén így azonnal belevetettük magunkat a tetőn lévő hóba és ide oda sétáltunk benne. Barátaink még szánkózni is megpróbáltak a táskájukon, illetve zacskókon, azonban nem sok sikerrel. Mivel ott sem mostanság esett a hó és már nem volt olyan minőségű, hogy olyan egyszerűen csúszni tudjanak rajta.
Egy kisebb kör megtétele után visszanéztünk a központi épületbe egy kis pihenésre mielőtt nekiindultunk volna az ereszkedésünknek.
A lefelé tartó út során a nyári túraútvonalat lőttük be, mint uticél. Azonban szerintem az első pár száz méter után már arra kellett rájönnünk, hogy itt az X-edik sípályát követjük lefelé inkább. Ez akkor tudatosult bennünk, amikor a fákon puha matracokat vettünk észre, hogy felfogják a síelőket. Valamint egy-egy lejtő előtt jelezték a számunkra, hogy az most kék vagy piros pályaszakasz. Ezen okok miatt is igen nehézkes lefelé utunk volt.
Az elején még csak havas lejtőkön kellett leverekednünk magunkat, azonban ezt hamar felváltotta a murvás út. A murvás úttal alakították ki lefelé a sípályát, ami valószínűleg nem olyan zavaró, ha a megfelelő mennyiségű hóval van borítod be. Azonban hó nélkül, a murvák között megmaradt fagyott vízzel már igen extrém lefelé csúszásban lehet részed. Szerencsére találtunk olyan szakaszokat, ahol sikerült kikerülnünk őket. A sípálya vége felé pedig kiegyenesedett az út és ott sokkal gyorsabb haladást tudtunk elérni. Ugyanakkor a jeges felületekre még itt is kellett figyelnünk.
Fizikailag kevésbé fáradtam el, mert a megtett 8,4 kilométernek nem is szabadott volna hatnia rám. Ugyanakkor a folyamatos lefelé történő sétálás és a koncentrált figyelem az el nem esésre igazán kivett belőlem. Remélem legközelebb már síelve fogom megtenni ugyanezt a szakaszt.