Előző évben olyan jól sikerült az év vége és az új új év Bohinjban, hogy úgy döntöttünk idén is Szlovénia felé vesszük az irányt és ismételten megnézzük a tavat magunknak. Nagy reményekkel foglaltuk le a szállást december elején, hogy ismételten havas tájban tudjuk megtekinteni. Sajnos azonban az indulás közeledtével az időjárás már nem nekünk kedvezett és melegebb idő miatt hóra már nem igazán számíthattunk.
Karácsonyi vásár Zágrábban
Útitársaink javaslatára nem közvetlenül autóztunk le a tóhoz, hanem egy kis kitérővel először Zágráb felé vettük az irányt, hogy megnézzük milyen is egy horvát fővárosi karácsonyi vásár.
Indulás előtt még egy kicsit szkeptikus voltam afelől, vajon van-e még karácsonyi vásár karácsony után. Magamban azonban végiggondoltam, hogy nem nagyon éri meg nekik a két ünnep között bezárni. Valamint, ha nincsen is már vásár, akkor is lehet sétálni egy kicsit a belvárosban, pláne úgy, hogy még nem is jártam előtte Zágrábban.
Eseménymentes autópályán töltött 3 óra érkeztünk meg zágrábi körgyűrűre, ahol a Google Maps bevezetett minket a város főteréig. Gyors nézelődést követően arra jutottunk, hogy nagy valószínűséggel nem fogunk felszíni parkolót találni, így a táblákat követve egy pláza parkolóházába jutottunk. Ugyan ezek a parkolók drágábbak, de sokkal kényelmesebben tudjuk elhelyezni az autónkat.
Nem vagyok oda a karácsonyi vásárokért, mert egy csomó olyan terméket akarnak az emberre sózni, amire igazából semmi szüksége sincsen, max ajándékba venné másnak, de szerintem nekik is pont ugyanannyira kell, mint nekem. Mindenesetre az ételeket áruló részt azonnal megtaláltuk, hiszen reggel óta semmit nem ettünk és már nagyon korgott a gyomrunk egy jó ebédre. A választásunk egy jó kis kolbászosra esett. Sajnos azonban az első bódéban nem lehetett kártyával fizetni, így egy kicsit arrébb sétálva találtunk egy terminállal rendelkezőt. Ráadásul Mastercard akció is volt, így 10%-kal olcsóbban ettünk.
Az étkezést követően a főtérről indult egy kisebb utca felfelé egy kis dombra, aminek a tetején volt látható a zágrábi katedrális. Ejtettünk benne egy rövid vizitet. Belül volt egy hatalmas betlehemes dioráma, ami nagyon tetszett nekem. Bár méretarányos az nem volt, mert a bárány akkora volt mint a kisjézus, illetve a teve éppen akkora volt mint József. Viszont a karácsonyfák nagyon-nagyon rondák voltak mellette. Egy barátom minden évben szépséghibás fenyőfákat vesz, mert ők is megérdemlik, hogy szépek legyenek alapon. Szóval az ő „szépséghibás” fájuk az itt lévő fákhoz képest szépségverseny győztes lett volna.
Mivel nem szerettünk volna nagyon későn a szállásunkra érni ezért csak pár órát engedtünk meg magunknak a városban. A katedrális után még megpróbáltuk megkeresni azokat az árusokat, ahol esetleg nem csak ennivalót lehet kapni, de nem igen találtunk olyat. A 4-5 különféle téren csak egy helyen találtunk egy sort, ahol „normális” árusokat is találtunk. Bár választék szempontjából nekem nem voltak a kedvenceim.
Indulás előtt még szerettünk volna egy kávét valahol bedobni és kicsit felmelegedni, azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy Horvátországban még mindig lehet beltéren dohányozni. Emiatt vagy 10 vendéglátóipari egység után találtunk egy palacsintázós helyet, ahol nem lehetett dohányozni, de kávét fogyasztani igen. Mindenesetre jó tapasztalat volt és feljegyeztem magamban, hogy itt még lehet benn szívni.
Indulásunkra már besötétedett, így a Bohinjig tartó út már nem volt annyira izgalmas.