Bohinj tó körüli túra
Másnapunkat a Bonihj tó körbekerülésére szántuk, ugyanis a tavalyi tapasztalataink alapján egy nem korai kelés esetén éppen sötétedésre kerüljük meg a tavat. Természetesen közbeiktatva egy csomó kép elkészítését, valamint egy ebédet félúton.
Az alábbi térkép szépen megmutatja, hogyan is sikerült megkerülni a tavat. Persze ez csak a végére rajzolódott ki nekünk, de még az elején szerettem volna megmutatni az útirányunkat. (Ahogyan látjátok a GPS valahogyan megőrült az út elején és sajnos csak kicsit későn vettem észre, hogy vissza kellene kapcsolni)
A szállásunk Ribčev Lazban volt, így utunkat onnan is kezdtük el. Maradtunk a jól bevált északi oldalról történő megkerülésben, ugyanis ott csak természetes út van, míg a déli oldalán jobban ki van építve az aszfaltos út.
Utunkat már rögtön az elején keresztezte egy kis híd, amely a Bohinj tóból folytatódó Bohinjka folyó felett visz át. Ez a kis híd látható a következő képen, amit már egy kicsit távolabbról készítettem. A híd mellett pedig Ribčev Laz legnagyobb szállodája látható.
Egyszerűen nem bírtuk megállni, hogy minden egyes lépés után ne készítsünk még egy képet a tóról és a mögött elterülő hegyekről. Minden egyes lépés után más miatt volt olyan gyönyörű.
Ahogyan a tó látványa véget ér és azonnal felemelkedik a tekintetünk a hegyekre. Páratlan látvány. S ebben az esetben is igaz, hogy a kép nem mond el mindent, valamiért ott kell lenni és helyben megélni az egészet.
Bármely irányba is tekintettünk, a hegyek mindig ott voltak. S nem csak a tó felett, hanem a tóban is. Nem tudtuk megunni a hegyek fényképezését a tóban visszaverődve. Vagy száz képen próbálkoztunk a legjobb nézőpontot megtalálni.
A hideg és az ünnepek ellenére rengetegen választották ezt a napot arra, hogy a tó körül sétáljanak egyet. Láttunk fiatal barátokat, családokat, gyerekeket és kutyákat is túrázni. Bár néha azt éreztük, mi megyünk a rossz irányba, mert a legtöbben szembe jöttek. Azonban ez nem vette kedvünket és csak sétáltunk és sétáltunk tovább.
A táv felénél, olyan 6 km után már éreztük azért a túrát a lábunkban, illetve a hasunk is lassan elkezdett jelezni az étel hiányát. Ugyan vittünk magunkkal szendvicseket, de azért jól esett volna már leülni egy meleg helyre és esetleg meginni egy meleg italt. Emlékeinkben rémlett, hogy féltáv után volt egy kisebb étterem, amelybe előzőleg nem fértünk be, Most viszont reménykedtünk, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Kis tempót növelve megérkeztünk a másik kedvenc helyünkre még az étterem előtt. A tó ezen oldalán folyik a Bohinjka folyó a tóba. Itt olyan gyönyörűen zöld szokott lenni, hogy akár egy egész napot is el tudnék itt tölteni.
Külön bejegyzést szánok majd a havas Bohinj tóról, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne tegyem ide ezt a képet tavalyról.
A torkolat után már tényleg az étterem felé vettük az irányt. Nagyon jól esett és kellett is a pihenés a melegben.
A túra második fele már nem volt olyan izgalmas. Egyrészt elkezdett sötétedni, valamint nem lehetett közvetlenül a part mellett sétálni, mert nem volt kiépítve semmi. A tó mellett volt az autóút közvetlenül, majd amellett az ösvény a gyalogosoknak. Szóval inkább csak szedtük a lábunkat.
Strava szerint 13,18 kilométert tettünk meg kicsit több mint 3 óra alatt, nem számolva a pihenéseket. Szerintem bárki tudja ezt teljesíteni, akinek van egy kis kondija. Felfelé sem kell nagyon sétálni, illetve lefele sem. Az ösvények is eléggé ki vannak taposva és építve. A nehezítés akkor van ezen a szakaszon, ha hó vagy éppen sár van. Most nekünk egyik sem volt. Csak napsütés és a szép táj.